A méz régóta szerves része az emberi táplálkozásnak, eredetileg csemegeként szolgált az ősemberek számára, de mára már gyógyító hatásai is ismertek és elterjedtek. Számos kutatás szerint a méznek közel 70-féle gyógy- és fiziológiai hatása van.
A méz főbb összetevői közé tartozik a glükóz, a fruktóz és számos ásványi anyag, például kálcium, réz, vas, magnézium, mangán, foszfor, kálium, nátrium és cink, valamint kis mennyiségben B-vitaminok és a C-vitamin. A sötétebb mézek, például a fenyő- vagy pitypangméz, gazdagabbak ásványi anyagokban, vasban, rézben és mangánban. A méznek antiszeptikus hatása is ismert, azaz képes elpusztítani a baktériumokat, régen is használták sebfertőtlenítésre, például háborús sérülések esetén. A középkori patikákban is sokféle betegség kezelésére ajánlották. A népi gyógyászatban is hosszú ideje alkalmazzák fájdalomcsillapításra és köptetőként, azonban a méz gyógyító hatása csak akkor érvényesül, ha természetes eredetű, nem melegített, és nem manipulált mézről van szó. A baktériumölő hatását az enzimek, a magas káliumtartalom és az aromaanyagok biztosítják.
Azonban a méz jótékony hatásai nem merülnek ki a fertőtlenítésben. Pozitívan befolyásolja az izomzatot és akár a szívizomzat működését is, tisztítja a vért, serkenti a vérkeringést és vérnyomáscsökkentő hatása is ismert. Magas energiatartalmának köszönhetően segíthet a fáradtság leküzdésében és különböző betegségek elleni küzdelemben is. Ezenkívül a méz stresszoldó hatású is lehet, mivel boldogsághormont is termelhet.
Az egyévesnél fiatalabb gyermekeknek nem szabad mézet adni, mivel tartalmazhat Clostridium botulinum nevű baktériumot, amely különösen veszélyes lehet a kisgyermekekre, akiknek még gyenge immunrendszerük és bélflórájuk van. Ezen baktérium okozhatja a botulizmus nevű súlyos és életveszélyes megbetegedést. A méz bevezetését az étrendbe csak azután kezdhetjük el, mikor a gyermek betöltötte az egy éves kort.
