A helyi termék definíciója nem szigorúan meghatározott merev szabályokat, hanem inkább egy rugalmasabb megközelítést követ. A helyi élelmiszerek fő jellemzője, hogy a termelés, feldolgozás, értékesítés és fogyasztás közötti távolság lehetőleg rövid legyen, ami egy rövid ellátási láncot eredményez. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a távolságok változhatnak a termék típusától, a régiótól és a helyi körülményektől függően.
A “helyi élelmiszer” kifejezés meghatározásánál nem pusztán a távolság a döntő tényező, hanem inkább olyan összetett egyedi jellemzők, mint a tájjelleg, a helyi szokások, hagyományok és régi receptek, amelyek együtt alkotják a helyi identitást. Azáltal, hogy támogatjuk a helyi élelmiszereket, hozzájárulunk a helyi gazdaság fejlődéséhez, támogatjuk a helyi termelőket, és elősegítjük a fenntartható gazdálkodást mind környezeti, mind társadalmi szempontból.
Nem létezik pontos szabály arra vonatkozóan, hogy milyen távolságban értékesített termék tekinthető “helyi élelmiszernek”. Magyarországon például általában 40 kilométeres távolságban előállított terményeket szokás helyi élelmiszerként jelölni, míg ez nagyobb országokban akár 150 kilométer is lehet.
A rövidebb ellátási lánc számos előnnyel jár:
- Csökkenti a szállítással járó munkát, energiafelhasználást és környezetszennyezést.
- A vásárlók gyorsabban juthatnak hozzá friss terményekhez.
- Rövidül a raktározás időtartama.
- Nem szükséges mesterséges érlelés, így a vásárlók frissebb és egészségesebb élelmiszereket kapnak.
- Csökken a csomagolóanyag felhasználás, így kevesebb hulladék keletkezik.
Tehát a helyi élelmiszerek fogyasztásával aktívan hozzájárulhatunk környezetünk védelméhez és saját egészségünk megőrzéséhez. Ezzel egyidejűleg támogatjuk a helyi kistermelőket és hozzájárulunk az egyedi helyi jelleg megőrzéséhez. A cél érdekében érdemes törekednünk arra, hogy a közvetlen környezetünkben található gazdáktól, kisüzemi gazdaságoktól és manufaktúráktól vásároljunk.
Fotó forrás: Shutterstock
